Új barátunk, az A.Q.

(avagy: a Feladók, a Táborozók és a Hegymászók)

Tanulmányaink során sokszor találkoztunk már az I.Q.-val, (Intelligencia Mutató), az E.Q.-val (Érzelmi Mutató) és nem kevés azoknak a száma sem, akik az S.Q.-t (Spiritualitási Mutató) is tanulmányozzák. Egy hazai cég pár éve újdonságként mutatta be az A.Q. programot. Az A.Q. teszt kitöltését egy 90 napos on-line „hegymászó-túra” követi, amely lehetővé teszi az AQ fejlesztését. Ez a speciális internetes utánkövetés biztosítja, hogy a viselkedésben valódi változás történjen. Ismerkedjünk meg az A.Q.-val, (Adversity Quotiens) vagyis a Megpróbáltatás-kezelési Mutatóval.

„Az élet olyan, mint a hegymászás. Vannak, akik meg sem próbálják megmászni a hegyet, ők a Feladók, (vagy Kilépők).

 Kiválóan megtalálják a mentséget arra, hogy miért nem lehetséges valami. Emellett jellemzőjük a panaszkodás, a csalódottság. Nemcsak saját maguk, de mások energiáit is felélik.

Mások másznak egy ideig, de aztán megállnak, és már csak a táboruk megtartására fordítanak energiákat. A biztos, stabil lét a fontos számukra.

Ők a Táborozók, s a felmérések szerint az emberek 80 %-a ide sorolható.

És vannak a Hegymászók, akik reálisan látják az élet nehézségeit, felkészülten néznek szembe a „viharokkal”,  és megerősödve jönnek ki belőlük.

Ők célorientáltak, motiváltak, belülről irányított emberek, akiknek az esetleges köztes sikertelenség sem szegi kedvét.” – írja dr. Paul Stoltz amerikai pszichológus hosszú kutatása összegzéseként.

A személyes megpróbáltatás-kezelés mutató, az AQ azt méri, ki hogyan képes megbirkózni a napi próbatételekkel. A magas AQ-jú emberek szép karrierre, és kiegyensúlyozott  életre  számíthatnak.

Az  alacsony  AQ  fejleszthető.

Stoltz vizsgálata szerint egy „átlagos embernek” egy évtizede átlag napi tizenhárom megpróbáltatást kellett legyűrnie, ám öt évvel ezelőtt már átlag huszonháromra emelkedett a bennünket érő napi váratlan események száma. Érdekes lenne napjaink átlagszámának ismerete, de gyanítom, hogy a szám nem csökkenést mutatna.

Sok elmélet és kutató véleményével egyezik Paul Stoltz állítása, miszerint: „nagy árat fizetünk azért, ha nem mászunk. Lemaradunk az élet nagy élményeiről és életünk végén azzal a szomorú gondolattal búcsúzunk majd, hogy ’….lehetett volna!’„

Paul Stoltz-t a kutatásra tulajdonképpen egy gyermekkori élménye ösztönözte. Egy hóvihar miatt apjával a repülőtéren rekedtek, mert járatukat törölték. A zsúfolt váróban hosszan kellett ülőhelyet keresniük. „Miért ilyen szürkék és keserűek az emberek?”– kérdezte a gyermek Paul. „Mert az élet nehéz.” – felelte apja. „Ezek szerint én is így végzem majd?” – kérdezősködött tovább. Apja rövid gondolkodás után így felelt: „Úgy tűnik, néhány embernek sikerül az életét másképpen alakítania.”

Az A.Q. mérésére egy teszt kitöltése szolgál. A tesztre kapható pontérték 40 és 200 között mozog. A legtöbb a közepes A.Q. értékkel rendelkező ember, (a félmillió ember válaszán alapuló eredmény szerint) az átlagérték: 147,5 pont.

Stoltz kiindulási alapja Martin Seligman: „Tanult tehetetlenség elmélete” (1965). Emlékeztetőül : A közömbösség és a tehetetlenség kísérletileg létrehozott állapota, mely annak következtében alakul ki, hogy az élőlényt elkerülhetetlen traumának (áramütés, hideg, meleg) teszik ki. Mivel az élőlénynek nincs módja a fájdalmas helyzeteket elkerülni vagy elmenekülni belőlük, a tehetetlenség érzésével kerül szembe, amely a további helyzetekre is generalizálódik. Az embernél ugyanilyen lelkiállapot alakulhat ki pszichológiailag megoldhatatlannak minősített helyzetekben, mint például egy tartósan megromlott kapcsolat, fenyegető munkanélküliség. A tanult tehetetlenség jelentős tanulási deficittel jár, ha tartósan fennmarad. Seligman szerint a tanult tehetetlenség tulajdonképpen magatartási depresszió.

Az emberre az állattal szemben az jellemző, hogy az egyes helyzetek központi idegrendszeri, pszichológiai minősítése dönti el, hogy melyik helyzetet tekinti károsnak, érzelmileg elfogadhatatlannak. Ezt befolyásolja az értékrend, énideál, beállítottság, megbirkózási készségek, észlelt társas támogatás.

Az ember depresszióssá válhat, ha tehetetlennek érzi magát az õt érõ stresszhatások miatt. De a tehetetlenség nem mindig indokolt: sokszor csak arról a téves, a személyiségfejlõdés során szerencsétlenül rögzült felfogásról van szó, amely szerint az ember úgysem tud változtatni az életét befolyásoló eseményeken. Az ilyen ember irreális módon egyre többször érzi úgy, hogy nincs hatása az eseményekre, és táborozóvá vagy feladóvá válik. A jó az, – Stoltz szerint, -minthogy ez „tanult” minta, ezért új, küzdőképes reakciókra cserélhető.

Embernél a tanult sikeresség, tanult leleményesség, a szociális kompetencia képessége a tanult tehetetlenség ellentéte, ami a Csíkszentmihályi Mihály-féle pozitív pszichológia egyik alapfogalma. Ennek kialakításában a családnak és az iskolai nevelésnek van meghatározó szerepe.

Az ember élete folyamatos döntések láncolata és döntései eredményeinek érzékelése, értékelése. A sikeres döntések erősítik a bizalmat, a sikertelenek csökkentik.   A nehéz helyzetek sorozatos sikeres megoldása  – ahogy Csíkszentmihályi Mihály, erdélyi származású amerikai tudósunk kimutatta – ún. „Flow-állapotot” vált ki, azaz öntevékeny, kiegyensúlyozott, boldog emberré avat. A megoldhatatlan helyzetek sikertelenné, vesztessé kondicionálnak, anómiát okoznak. Az ilyen emberek reményvesztetté válnak, sodródnak, számukra devalválódik az „élet értéke”, ami tükröződik az életminőség rossz mutatóiban (alacsony születési arány, nagy halálozási ráta, rossz életmód, sok öngyilkosság, rövid várható élettartam, droghasználat, az egészséges életmód mellőzése stb.). E mutatókban igen rosszul állunk, s ez fontos – nem csak egészségügyi – teendőnkre figyelmeztet. Ugyanis a sikert tanítani lehet, arra kondicionálni lehet a családban, az iskolában, a közvetített értékekben és a társadalomban.

Az AQ tehát azokat a beégett szokásokat és viselkedésmintákat méri, ahogy egy ember a kihívásokra reagál.

A mutató gondolkodásunk négy területét határozza meg. Ezek:

a.) a gondolkodás fajtái:

a megértés és a problémamegoldás, valamint

b.) a gondolkodási képességek:

a problémaérzékenység és a műveleti képesség.

Ennek mentén méri jelenlegi AQ-szintünket, és nyújt gyakorlati útmutatást a változáshoz.

Az érdekesség kedvéért említem még meg, hogy a külföldi szakirodalmat tanulmányozva az A.Q. több más megfogalmazását is felleltem. Ezek egyike az „Autizmus-Spectrum Quotiens” – szintén A.Q. – mely a felnőttek autisztikus vonásainak mértékét méri. Ennek kidolgozója Simon Baron-Cohen pszichológus és kollégái a Cambdridge-i Autizmust Kutató Központ munkatársai. Az 50 kérdésből álló tesztre négyféle válasz adása lehetséges – s az ebből kapott értékekből állapítják meg a már diagnosztizált autizmus mértékét a kutatók.

Az A. Q. ismerete jól használható eszköz számos területen. Így a tanévkezdéskor még nincs bennünk a vizsgastressz, s még nem tartozunk a Kilépők sorába. Vannak, akik várakozással tekintenek az új tanévre – ők a Táborozók. De miért ne legyünk inkább minél többen Hegymászók?

E sorokkal az új ismeret átadása mellett az a célom, hogy további keresgélésre ösztönözzem az olvasókat, hiszen akár kutatási, szakdolgozati téma is kerekedhet belőle.

A jó grafológus azonnal az írásjegyeket keresi – hát rajta!

Vértezd fel magad még egy kis A.Q.-val és mászd meg ezt a hegyet!