A hamisítók Rippl-Rónaira utaznak – megszólal egy hamisítványvadász

„Vajon az aláírásból hogyan dönthető el, hogy ez a Rippl-Rónai festmény hamis? – kérdeztük Gyulai Zsuzsanna ismert budapesti írásszakértőt, akinek számos tapasztalata volt már művészeti szakterületeken is.” (A válasz – sok érdekesség mellett – a cikkben.)

Rosszul eltalált „modor”, elnagyolt kézjegy, amatőr felületkezelés, remekművek alkotására képes művészhez mérve gyenge ecsetvonások – csak néhány a festményhamisítványokat lebuktató lehetséges ismertetőjegyek közül. Horváth János Milán művészettörténész, a leghamisítottabb magyar festő, Rippl-Rónai József szakértője szerint egy műkereskedő csak akkor nevezheti magát annak, ha vett már hamisítványt.

Ez a kép 55 milliót ért… (forrás: Virág Judit Galéria)

Rippl-Rónai József ez élen, utána Gulácsy Lajos, Vaszary János, Csók István, Kádár Béla és Scheiber Hugó jön, de Csontváryt, Munkácsyt, sőt Barabás Miklóst is adnak – sokszor az ár töredékéért. Ez a sorrend, a hamisítok toplistája – persze csak azt éri meg hamisítani, akinek az eredetije is nagyon kelendő.

„Rippl-Rónait hamisítani mindig megérte – állítja Horváth János Milán művészettörténész, a Somogy megyei Múzeumok Igazgatóságának művészettörténésze, aki valóságos hamisítványvadász: az ország legképzettebb, legelismertebb Rippl-Rónai szakértője. – Az első hamisítványok még 1927-ból származnak. Frankel József képkereskedőnek Rónai nagyobb összeggel tartozott, amit a megbeszéltek szerint képekkel kellett volna kiegyenlítenie. Ám kiderült, hogy soha nem fizetett, mert agyvérzést kapott és lebénult. A képkeretező megegyezett Fried Pállal, hogy hamisítson néhány képet Anelláról, a nevelt lányáról és Lazarinról, a feleségéről. Öt-hat ilyen kép került ki a műkincspiacra. A Lazarinről készült kép a Rippl-Rónai emléktárlaton az Ernst Múzeumban is szerepelt, sőt a katalógusba is bekerült. Egytől egyig nagyon jó, művészi hamisítványok. Tíz év kutatómunkámba telt, de meg kellett mondanom a tulajdonosnak, hogy az eredetinek hitt festmény bizony hamis. Rippl-Rónai az agyvérzése után úgy próbált meg festeni, hogy a kezéhez kötözték a krétát, ezek a betegen készült képek nagyon gyengék. Ehhez ismerni kell Rippl-Rónai munkásságát a képességei csúcsán, és azt is, amikor betegen dolgozott. Nagyon rossz képeket is adnak el Rippl-Rónaiként, azzal példálózva, hogy ebben a korszakában festette.”

Egy Rippl-Rónai kép ma ötvenmillió forint felett talál gazdára. A Menetelő francia katonákat 55 millióért ütötték le Virágh Judit aukcióján, most azonban ennek egy változatát 350 ezer forintért árulják a neten egy dunántúli online művészeti kereskedésben. Természetesen a galéria tulajdonosai nem kötelesek minden (kb. 200 ezer) tételt végignézni és kivizsgálni melyik hamis, melyik eredeti.

„Igen, a hamisítványok egyre csak jönnek – erősíti meg Horváth az oknyomozásunkat. – Példaként említem, hogy Deák Dénes, az ismert műgyűjtő Székesfehérvárnak adományozta a gyűjteményét, de nála is volt hamisítvány, amit három Rippl-kép alapján raktak össze, de nem a művész készítette. Vannak olyan rajzbeli hibák, amilyeneket Rippl-Rónai soha nem követett volna el. A hamis képen mindig látszik a másolási szándék, van valami, amin mindig elbukik a hamisító. Talán nem kivehető a reprón, a fotón, nem jól figyeli meg a szín, az árnyékot, az arányt… És akkor jön egy rossz, hamis mozdulat, de az fals. Az már nem Rippl-Rónaitól van” – mondja lapunknak Horváth János.

A képhamisításra hazánkban nincs törvény, csak a csalást bünteti a jogalkotó. Szinte büntetési tétele sincs. A nagy port felvert Szász Endre-hamisítás is hamar elsikkadt, sőt úgy tudni, hogy maga a híres festő sem ismerte fel mindig az eredetit.

Nemcsak a képeket, de azok hivatalos papírjait is hamisítják, sőt magát a hagyatéki leltárt is. Az is előfordul, hogy a műtárgy eredetiségét tanúsító dokumentumon, amelyen a mű fotója, a szakértő véleménye, aláírása és bélyegzője szerepel, csak utóbbi kettő marad, a festmény, címét és szövegét kicserélik. Az egyik ismert aukciósház tulajdonosa nemrég arról nyilatkozott, hogy egy Rippl-Rónai gyűjteményt akart eladni valaki. A dél-dunántúli lakásban 27 főként pasztell kép lógott a falon. Kivétel nélkül mindegyik hamisítvány volt.

Magyarországon az utóbbi időben új típusú hamisítványok is megjelentek. Ezek nem valamelyik kép másolatai, hanem a hamisítók olyan festményt keresnek, aminek a létezéséről tudnak a művészettörténészek, még leírás is van róla, de a kép eltűnt vagy lappang. A másik jól bevált módszer, amikor az adott művész stílusában fest valaki egy képet és próbálja meg eredetiként eladni. Pikírt vélemény, de igaz: egy műkereskedő csak akkor nevezheti magát annak, ha vett már hamisítványt.

…ez a kép csak 350 ezerbe kerül – mi a különbség?

Vajon az aláírásból hogyan dönthető el, hogy ez a Rippl-Rónai festmény hamis? – kérdeztük Gyulai Zsuzsanna ismert budapesti írásszakértőt, akinek számos tapasztalata volt már művészeti szakterületeken is.

„Önmagában az aláírásból semmiképpen nem jutunk eredményre. Az efféle »leleplezés« meglehetősen összetett csapatmunka. Első lépésben magának a műnek a vizsgálata szükséges. A téma hozzáértő művészettörténésze, kutatója és ez esetben még akár vegyész-szakértő is véleményezi magát a festményt. Ha eldőlt, hogy a mű hamis, akkor a továbbiakban nincs miről beszélni. Ha a kép eredeti, akkor jöhet az írásszakértő munkája. Ő összeveti a képen található aláírást egy bizonyíthatóan eredeti dedikációval. Az aláírások sajátosságainak hosszadalmas és alapos feltárása, elemzése és összehasonlítása után a teljes kézjegyelemzés hozhat csak eredményt” – mondja az írásszakértő.

A Fekete kalapos nő története

Horváth János Milán kétségbe vonja a nemrég újra feltűnt Fekete kalapos nő eredetiségét. Szerinte ugyanis pasztellkrétával készített képen apró kipergéseknek kellene, hogy nyoma legyen, és hiányolta róla a valós Rippl-Rónai-modort. A galéria tulajdonosa ugyanakkor az állami műtárgy-felügyeleti iroda és Magyar Nemzeti Galéria nyilvántartásba vételével azt igazolja – legalább is szerinte – hogy ez a hivatalos irat bizonyítja, a festmény eredeti. A kép kiviteli engedéllyel is rendelkezik: egy amerikai vevő máris 18 milliót fizetne érte. A galéria azonban 22 millióban jelölte meg az árat. 1893-ban festett vászon Rippl-Rónai úgynevezett fekete korszakából való. 1897-ben már kiállították egy párizsi szalonban. Ezután 50 évig egy osztrák műgyűjtő tulajdona volt. A galéria a közelmúltban egy magyar nőtől vásárolta meg. Horváth János Milán ugyanakkor lapunknak megerősítette: kitart a véleménye mellett, ez nem az a Fekete kalapos nő.

A cikk írója, az interjú készítője:
Bekes József / 2013.07.26. / Heti Válasz